Mi a szerelem?miért követünk el hibákat?

Két kérdés,amire nem egyszerű a válasz,vagy talán igazán nincs is rá válasz.
A szereret pszichoanalízise c. könyvet olvasgatva feltört bennem a gondolat,hogy ez az őrült,csodálatos rózsaszín köd amiben élek,vajon mégis mi ez?
Egy mítosz szerint az emberek régen kétneműek voltak,tehát minden ember férfi és nő is volt egyszerre,majd valamilyen ismeretlen okból bűntetésként kapták,hogy ketté választották az embert-így lett férfi és nő.Azóta ez a valamikor egységes lény,mindkét fele azt kutatja,hol lehet a társa?hogyan lehetnek újra egységesek?teljesek,egészek.
A szerelem nehezen definiálható,annyi biztos.Ha visszagondolunk a Bibliában leírtakra,miszerint Ádám oldalbordájából jött létre a női nem,már ez is bizonyítja,hogy a férfi és a nő egymás nélkül nem létezik,keresik-majd kiegészítik egymást.
Hogy hibákat miért követünk el az életben és a szerelemben egyaránt?Az ember nem tökéletes,szerintem,nincs olyan dolog ami tökéletes lenne.Mert ha minden az lenne,nem lenne miért küzdeni,nem törekednénk arra,hogy jobbak legyünk,sem arra,hogy javítsuk a hibáink,hogy beismerjünk dolgokat és ezáltal "fejlődjünk".
Minden ember követ el hibákat,a következmények pedig olykor nagy fájdalmakkal járnak.A hibákból tanulnunk kell,ez egy fájdalmas tanulás...De miért követjük el azokat a hibákat amiket már "elődeink" is elkövettek?csupa érdekes,megválaszolatlan kérdés.
?Ha elölről kezdhetném az életet, ugyanazokat a hibákat követném el, csak sokkal korábban.? (írja-Tallulah Bankhead)
Szerintem ez az idézet megadja a megfelelő választ,ennél jobban senki sem tudna fogalmazni.Ez az illető bizonyára tudta,hogy az élethez hozzá tartozik,hogy hibázzunk ezáltal alakulnak ki szemléleteink,bölcsességeink.A hibákat pedig be kell ismernünk,nem érdemes titkolni sem rejtegetni,főként az előtt az ember előtt akit tiszta szívvel szeretünk.Én ezt a leckét megtanultam.Hiszen egy kapcsolat egyik alapsejtje,hogy megosszuk egymással hibáinkat,tökéletlenségeinket,érzéseinket s eközben nem szűnik meg köztünk a szerelem és a szeretet.Amikor együtt tudunk élni avval,hogy vannak jó és rossz tulajdonságaink és tetteink,és ugyanúgy vannak másoknak is akkor tanulunk meg élni,akkor élünk együtt igazán saját énünkkel.