"Egy olyan szobában élek,ahová Isten nem vágott ablakot..."

Helen Keller:Csöndes ,sötét világom c. könyvét olvasom.Elgondolkodtat. Egy siketvak hölgy,aki többet látott a lelkével,mint bárki más a szeme világával. Erre még visszatérek.

A nyáron részt vettem egy táborban,Sikondán-Ifjúsági Szakma Országos Találkozója. Különböző országokból,megyékből gyűltek össze fiatalok és idősebbek egyaránt akik az ifjúsággal foglalkoznak ill. még zöldfülűek e szakmában.Az egész tábor a Csillagok háborúja jegyébe öltözött, így a tábor vezetője nem más volt,mint Darth Vader :) Minden nap különböző programok vártak ránk és szó szerint "játékosan tanultunk".Rengeteg "csúszó-mászós feladat" volt,aminek következtében nagyon hamar össze csiszolódott a csapat  (mézgasárgák csapatában voltam-sárga törölköző volt a jelünk).Talicskából űrhajót építettünk,énekeltünk,este discoztunk,du.pedig sorba-sorba érkeztek hozzánk szakemberek érdekesebbnél -érdekesebb témákról hallgattuk az előadásokat.Többek között a virtuális ifjúsági munka is tálcára került.Már első nap elterjedt a hír a táborban,hogy a táborlakók között van egy vak ifjúságsegítő fiú,nagyon felkeltette az érdeklődésemet,mert mindig is érdekelt a világtalanok lelkivilága.Rengetegen voltunk és gondoltam ki fogom szúrni a tömegben,de nagy megdöbbenésemre nem találtam....majd egyik reggel épp a reggelimért indultam,amikor megláttam..a fehér bot épp nem volt nála és olyan magabiztosan járt-kelt,hogy tátva maradt a szám...és egyben elszégyenkeztem,amikor a látásjavító szemműtétem után estem-keltem a szobában,mert mindkét szemem le volt ragasztva.De ez a fiú...a saját sötét kis világában úgy sétált,hogy sem félelmet sem bizonytalanságot nem láttam rajta.Egy feladat során mellé ültem ekkor kezdtünk el beszélgetni.Megfogta az arcom és végig simította,majd megfogta a kezeim. Kérdezte tőlem,hogy miért őt választottam? egyszerűen nem tudtam megmagyarázni, és erre ő azt felelte: "magadat láttad bennem"

A feladat amit kaptunk az volt,hogy "milyen érzelmeket,mit látunk a másik tekintetében v mi jut eszünkbe ha belenézünk a másik tekintetébe?" Mindketten elmosolyodtunk,hiszen ez neki volt a legnehezebb feladat.Elmondta,hogy mindent a tapintással és az illatok segítségével érez....."lát".  Közben én folyton a szemét néztem,erőt,kitartás,magabiztosságot sugárzott,egy nagyon intelligens ,okos fiút ismerhettem meg. A foglalkozás végén mindenkinek meg kellett válaszolni,hogy "mit visz haza ebből a foglalkozásból?" Amikor a sor rám jutott,azt mondtam... "

A Dávid többet lát,mint mi,mert ő nem a szemével lát,hanem a lelkével,mert ő nem csak a felszínt látja,ha megismer valakit
akik néznek és nem látnak,azok mi vagyunk,mindannyian."

Nos pár napja találtam meg az imént említett könyvet és teljesen a hatása alatt vagyok,mindenkinek ajánlom.Csak próbáljatok kimenni a házból az udvarotokra csukott szemmel....sétáljatok lépcsőn,érezzétek a hideg füvet ,ahogy simogatja a lábujjaitokat,érezzétek a fűszeres növények illatát,simogassatok meg egy rózsaszálat.....ez az élet..