Igaz,a mondás,hogy minden kezdet nehéz.Hirtelen számtalan gondolat és élmény fut át az agyamon ami az elmúlt időkben történt.Szalagavató,szemműtét,érettségi,és most az egyetemi napjaim...
A szemműtétem júl.1.-én volt ,ha nem tévedek.Maga a műtét nem volt fájdalmas,rengeteg érzéstelenítőt kaptam a szemembe,persze csepp formában.Fél évig sötétített,UV-védős napszemüveget ajánlott hordanom.A műtétet követő néhány órában csak az járt a fejemben,hogy mekkora egy őrült vagyok,hogy én ezt bevállaltam,olyan fájdalmakat éreztem,hogy leírni alig tudom.Mintha vasvillát nyomtak volna a szemüregembe és pörkölték volna a szemgolyómat ...a sötét szobában fényességet láttam csukott szemmel...ugyanis mindkét szemem le volt ragasztva,és ki se tudtam nyitni,de nem is próbálkoztam vele,mert szó szerint úgy éreztem,hogy elvesztettem a szemem világát.Ez a 2 nap "bekötött szemes élet" újabb tapasztalatot adott nekem abba,hogy milyen lehet az aki nem látja a világot?És milyen rossz kiszolgáltatottnak lenni,amikor se enni,se fürdeni nem tudsz segítség nélkül,nem látod mi van körülötted,nem tudod hova léphetsz-hova nem,nem látod az emberek szemét ahogy kiváncsi tekintetük téged fürkész..de nekem ott volt a családom,főként Édesanyám aki ezekben a szörnyű napokban rengeteget segített és mindig ott állt mellettem.
Később rájöttem,hogy megérte a szenvedés,ugyanis azóta kitárult előttem a világ.Minden olyan csodás,hiszen mindent fantasztikusan tisztán látok.A legutóbbi kontrollnál kiderült,hogy 0,9-es lett a szemem,eredetileg -6-os volt.Elég nagy változás :D
Voltam cirkuszba a Drágaságommal,a kis öcsikéjével és a mamájával,annyira felemelő érzés volt,hogy a hideg rázott az egyes atrakciók közben xD Ahogy forgott a disco gömbön az oroszlán,a lovak kétlábon ugrándoztak,és az elefánt is két lábra állt:D szó szerint tátva maradt a szám!
A Kaposvár University :)) nagyon csodás hely,jó érzés ott lenni,és nagyon örülök,hogy megismerhettem azt a 7 embert( becses nevünk: a 7 kisördög :D),akik az osztálytársaim.Bár így levelezőin nem könnyű a helyzet,de remélem,hogy mindent sikerül majd elérnem.Az egyik beadandóm témája,hogy "milyen segítő szeretnék lenni?",napok óta fogalmazom és fogalmazom,és rájöttem,hogy milyen nehéz is erre válaszolni.Mert a szívem mélyén tudom,hogy a problémás gyerekekkel(szenvedélybetegek:drog,alkohol...) akarok foglalkozni,és az afrikai éhezők sorsát is mindig a magamának éreztem,sose tudtam megmagyarázni miért,de érzem,hogy nekem ez adolgom,ezért vagyok itt ezen a Földön,hogy rajtuk segítsek.És ezt nehéz,nagyon nehéz szavakba önteni.A másik két szemináriumi dolgozatomról ne is beszéljünk,azok elég nehezek,és még magam sem tudom,hogy fogok arról írni,hogy az önkormányzatoknak mi küze az ifjúságsegítéshez.Az internet egyrészt ezért egy csodás dolog,hiszen annyi anyagot találtam erről.De egy egész nap elmegy mire belemélyedek,és kifürkészem,hogy mit kellene belefogalmaznom.De még van időm,csak összehozom valahogy.
Szept.30.-ától október 3.-áig megint ott leszek Kaposváron,és 2.-áig a Compass Ifjúsági Szállón lesz az átmeneti otthonom.Remélem oda is találok,ugyanis már egyedül kell közlekednem.Pedig eddig olyan jó volt kisgyereknek lenni,mindent elintéztek helyettem és semmi nem került olyan nagy erőfeszítésembe.Most pedig a mély vízben lubickolok,bár mentőövnek tudom,hogy ott vannak a szüleim,csak kicsit messzebb xD
És most itt a reklám helye,ugyhogy belinkelem a műveim helyét,hátha akad olvasóm:
http://www.artagora.hu/index.php?menu=alkotasaimselect&kod=1&user=1439
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése