Poénok XD

Ajándék szesznek,ne nézd a fokát!
Aki a meleget szereti, hóember nem lehet.
Kicsi a bors,főleg,ha őrölt.
Aki másnak vermet ás, ... nem magának ássa!
Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra, hátha addigra valaki megcsinálja helyetted.
Aki mer, annál van a kanál.
A moha déli oldalán mindig fa van.
Ki korán kel, egész nap álmos.

"Egy olyan szobában élek,ahová Isten nem vágott ablakot..."

Helen Keller:Csöndes ,sötét világom c. könyvét olvasom.Elgondolkodtat. Egy siketvak hölgy,aki többet látott a lelkével,mint bárki más a szeme világával. Erre még visszatérek.

A nyáron részt vettem egy táborban,Sikondán-Ifjúsági Szakma Országos Találkozója. Különböző országokból,megyékből gyűltek össze fiatalok és idősebbek egyaránt akik az ifjúsággal foglalkoznak ill. még zöldfülűek e szakmában.Az egész tábor a Csillagok háborúja jegyébe öltözött, így a tábor vezetője nem más volt,mint Darth Vader :) Minden nap különböző programok vártak ránk és szó szerint "játékosan tanultunk".Rengeteg "csúszó-mászós feladat" volt,aminek következtében nagyon hamar össze csiszolódott a csapat  (mézgasárgák csapatában voltam-sárga törölköző volt a jelünk).Talicskából űrhajót építettünk,énekeltünk,este discoztunk,du.pedig sorba-sorba érkeztek hozzánk szakemberek érdekesebbnél -érdekesebb témákról hallgattuk az előadásokat.Többek között a virtuális ifjúsági munka is tálcára került.Már első nap elterjedt a hír a táborban,hogy a táborlakók között van egy vak ifjúságsegítő fiú,nagyon felkeltette az érdeklődésemet,mert mindig is érdekelt a világtalanok lelkivilága.Rengetegen voltunk és gondoltam ki fogom szúrni a tömegben,de nagy megdöbbenésemre nem találtam....majd egyik reggel épp a reggelimért indultam,amikor megláttam..a fehér bot épp nem volt nála és olyan magabiztosan járt-kelt,hogy tátva maradt a szám...és egyben elszégyenkeztem,amikor a látásjavító szemműtétem után estem-keltem a szobában,mert mindkét szemem le volt ragasztva.De ez a fiú...a saját sötét kis világában úgy sétált,hogy sem félelmet sem bizonytalanságot nem láttam rajta.Egy feladat során mellé ültem ekkor kezdtünk el beszélgetni.Megfogta az arcom és végig simította,majd megfogta a kezeim. Kérdezte tőlem,hogy miért őt választottam? egyszerűen nem tudtam megmagyarázni, és erre ő azt felelte: "magadat láttad bennem"

A feladat amit kaptunk az volt,hogy "milyen érzelmeket,mit látunk a másik tekintetében v mi jut eszünkbe ha belenézünk a másik tekintetébe?" Mindketten elmosolyodtunk,hiszen ez neki volt a legnehezebb feladat.Elmondta,hogy mindent a tapintással és az illatok segítségével érez....."lát".  Közben én folyton a szemét néztem,erőt,kitartás,magabiztosságot sugárzott,egy nagyon intelligens ,okos fiút ismerhettem meg. A foglalkozás végén mindenkinek meg kellett válaszolni,hogy "mit visz haza ebből a foglalkozásból?" Amikor a sor rám jutott,azt mondtam... "

A Dávid többet lát,mint mi,mert ő nem a szemével lát,hanem a lelkével,mert ő nem csak a felszínt látja,ha megismer valakit
akik néznek és nem látnak,azok mi vagyunk,mindannyian."

Nos pár napja találtam meg az imént említett könyvet és teljesen a hatása alatt vagyok,mindenkinek ajánlom.Csak próbáljatok kimenni a házból az udvarotokra csukott szemmel....sétáljatok lépcsőn,érezzétek a hideg füvet ,ahogy simogatja a lábujjaitokat,érezzétek a fűszeres növények illatát,simogassatok meg egy rózsaszálat.....ez az élet..

Rég írtam....

Tudom,tudom rég írtam, de sose tudtam,hogy álljak neki vagy épp kedvem nem volt ahhoz,hogy pötyögjek valamit a blogomba.Az elmúlt hónapokban voltam a FÖÉ-vel (Fogjunk Össze Értük Közhasznú Egyesület) a bakonyjákói kisgyerekeknél, fonálgrafikai képeket készítettünk,aztán voltam a Fekete Sereg Ifjúsági Egyesületnél Nagyvázsonyban,céljuk,hogy felkarolják a csellengőket, ezért működtetnek egy családias hangulatú teleházat,ahol üldögélhettünk és beszélgettünk a vezetővel,aki készségesen mesélt nekünk munkájáról, főként az ifjúsági cserékről, 28 országból látogattak el már hozzájuk fiatalok és velük foglalkozó szakemberek. A civil majálison szintén részt vettem,mint önkéntes a FÖÉ-vel, gyermekekkel szintén készítettünk gyöngyből szerencse fákat,fonálgrafikai képeket, és feladatom volt még,hogy a majálison megjelent civil szervezetekkel egy kis interjút készítsek.Ezen kívül letöltöttem a 25 óra gyakorlatomat egy aranyos lakásotthonban, természetesen a személyi jogok védelmében az itt szerzett tapasztalataimról nem fogok írni.
Voltam szavazni is, de a politikát inkább hanyagoljuk :D  (Kaptam emléklapot is mint ,első szavazó aki először élt ezzel az alkotmányos jogával)
Ami számomra is megdöbbentő,hogy életemben először vért adtam. Azok kedvéért leírom,akik nem tudják rólam, hogy iszonyatosan félek a tűtől és a saját vérem látványától,sőt,ha már a karomat ki kell nyújtanom futkos a hideg a hátamon.(persze a tv-ben a kedvenc sorozatom a plasztikai sebészek, és a Detektív vagyok, szóval minden olyan amiben az ember nem kevés vért lát :D)  De eldöntöttem,még akkor, mikor a sűrgősségire kerültem az allergiámmal,hogy egyszer,ha törik,ha szakad vért akarod adni. Fél litert vettek le, kellően bennem volt az izgalom is ezért pumpálnom kellett a kezem,mert eléggé nehezen indult be nálam a dolog, ráadásul nullás a vércsoportom, teljesen meglepődtem.Kaptam egy aranyos vércsepp kitűzőt, 500ft-os utalványt,vizet,csokit... stb. Közben arra gondoltam, hogy most valaki/valakik életét megmenthetem...így sikerült legyőznöm önmagam és a félelmeim.

HEAL THE WORLD/gyógyítsd meg a világot/

Szomorú, szomorú, hogy állandó félelemben élünk
Minden nap háborúról hallunk a hírekben, a rádióban, a televízióban és az újságokban, mindig csak a háborúról.
Arról hallunk, hogy nemzetek bántják egymást, szomszédok bántják egymást, családok bántják egymást, gyerekek gyilkolják egymást.
Meg kell tanulnunk élni és szeretni egymást...
mielőtt túl késő lesz!\\\" -Michael Jackson

Csak a halál árnyékában élve érti meg az ember, milyen leírhatatlanul csodálatos az élet.

Ez az idézet a legmegfelelőbb a mai nap számára...úgy hiszem..úgy érzem...
A termálba mentem reggel 10-re,hogy egy kicsit mozogjak,futottam fél órát,majd 20 percet taposógépeztem,rám fér ez a kis edzés,anyu vett nekem 10 alkalmas bérletet,úgyhogy most megyek rendszeresen.
Vajon ma,pont akkor miért kellett ott lennem?
Egy 56 éves bácsika edzett mellettem,az egyik pillanatban aranyosan beszélget az edzővel,hogy mennyire állítsa neki a gépet,milyen erősségűre,tökéletes formában van,még nézem is a bácsit és arra gondolok én is szeretnék ennyi idősen még itt edzeni,majd a másik pillanatban a bácsit hirtelen elönti a veríték,lesápad és elkezdi kapkodni a levegőt,majd jön egy remegés és elborul a földön.Futok oda,elkapom a szemüvegét,hogy nehogy arra essen,de a bácsit elkapni sajnos nem tudom,elborul a földön.Nem lélegzik,nem ver a szíve,mindenki csak meredten áll.Szaladok az anyuhoz,lassan kiérnek a mentősök is,a bácsi már 10 perce nem lélegzik,10-15 percig a mentősök az életéért küzdenek,szakadatlanul.Közben rápillantok a megtört feleségre,aki magába roskadva ül,szeméből az értetlenség,miért ma?miért vele?az ember ilyenkor annyit segíthet,hogy odamegy,és átkarolja,érezze,hogy nincs egyedül.Odamegyek simogatom a felesége hátát,hogy érezze van még remény,sosem szabad feladni.Magamban mormolok egy imát,hátha rámpillant az Úr fenntről,s abban a percben a bácsi szíve újra verni kezd,szemében a megnyugvás,mered a plafonra.
Mindegyikőnkön arcára kiül a sóhaj,megmentették,nem jött el még az ideje,azonban sosem tudhatjuk meddig élünk,mikor jönnek értünk,sajnos végül érte eljöttek,karon fogták és elvezették őt a Menyország kapujához.Isten Önnel,nyugodjék békében...

Mi a szerelem?miért követünk el hibákat?

Két kérdés,amire nem egyszerű a válasz,vagy talán igazán nincs is rá válasz.
A szereret pszichoanalízise c. könyvet olvasgatva feltört bennem a gondolat,hogy ez az őrült,csodálatos rózsaszín köd amiben élek,vajon mégis mi ez?
Egy mítosz szerint az emberek régen kétneműek voltak,tehát minden ember férfi és nő is volt egyszerre,majd valamilyen ismeretlen okból bűntetésként kapták,hogy ketté választották az embert-így lett férfi és nő.Azóta ez a valamikor egységes lény,mindkét fele azt kutatja,hol lehet a társa?hogyan lehetnek újra egységesek?teljesek,egészek.
A szerelem nehezen definiálható,annyi biztos.Ha visszagondolunk a Bibliában leírtakra,miszerint Ádám oldalbordájából jött létre a női nem,már ez is bizonyítja,hogy a férfi és a nő egymás nélkül nem létezik,keresik-majd kiegészítik egymást.
Hogy hibákat miért követünk el az életben és a szerelemben egyaránt?Az ember nem tökéletes,szerintem,nincs olyan dolog ami tökéletes lenne.Mert ha minden az lenne,nem lenne miért küzdeni,nem törekednénk arra,hogy jobbak legyünk,sem arra,hogy javítsuk a hibáink,hogy beismerjünk dolgokat és ezáltal "fejlődjünk".
Minden ember követ el hibákat,a következmények pedig olykor nagy fájdalmakkal járnak.A hibákból tanulnunk kell,ez egy fájdalmas tanulás...De miért követjük el azokat a hibákat amiket már "elődeink" is elkövettek?csupa érdekes,megválaszolatlan kérdés.
?Ha elölről kezdhetném az életet, ugyanazokat a hibákat követném el, csak sokkal korábban.? (írja-Tallulah Bankhead)
Szerintem ez az idézet megadja a megfelelő választ,ennél jobban senki sem tudna fogalmazni.Ez az illető bizonyára tudta,hogy az élethez hozzá tartozik,hogy hibázzunk ezáltal alakulnak ki szemléleteink,bölcsességeink.A hibákat pedig be kell ismernünk,nem érdemes titkolni sem rejtegetni,főként az előtt az ember előtt akit tiszta szívvel szeretünk.Én ezt a leckét megtanultam.Hiszen egy kapcsolat egyik alapsejtje,hogy megosszuk egymással hibáinkat,tökéletlenségeinket,érzéseinket s eközben nem szűnik meg köztünk a szerelem és a szeretet.Amikor együtt tudunk élni avval,hogy vannak jó és rossz tulajdonságaink és tetteink,és ugyanúgy vannak másoknak is akkor tanulunk meg élni,akkor élünk együtt igazán saját énünkkel.

Első lépések..

Igaz,a mondás,hogy minden kezdet nehéz.Hirtelen számtalan gondolat és élmény fut át az agyamon ami az elmúlt időkben történt.Szalagavató,szemműtét,érettségi,és most az egyetemi napjaim...
A szemműtétem júl.1.-én volt ,ha nem tévedek.Maga a műtét nem volt fájdalmas,rengeteg érzéstelenítőt kaptam a szemembe,persze csepp formában.Fél évig sötétített,UV-védős napszemüveget ajánlott hordanom.A műtétet követő néhány órában csak az járt a fejemben,hogy mekkora egy őrült vagyok,hogy én ezt bevállaltam,olyan fájdalmakat éreztem,hogy leírni alig tudom.Mintha vasvillát nyomtak volna a szemüregembe és pörkölték volna a szemgolyómat ...a sötét szobában fényességet láttam csukott szemmel...ugyanis mindkét szemem le volt ragasztva,és ki se tudtam nyitni,de nem is próbálkoztam vele,mert szó szerint úgy éreztem,hogy elvesztettem a szemem világát.Ez a 2 nap "bekötött szemes élet" újabb tapasztalatot adott nekem abba,hogy milyen lehet az aki nem látja a világot?És milyen rossz kiszolgáltatottnak lenni,amikor se enni,se fürdeni nem tudsz segítség nélkül,nem látod mi van körülötted,nem tudod hova léphetsz-hova nem,nem látod az emberek szemét ahogy kiváncsi tekintetük téged fürkész..de nekem ott volt a családom,főként Édesanyám aki ezekben a szörnyű napokban rengeteget segített és mindig ott állt mellettem.
Később rájöttem,hogy megérte a szenvedés,ugyanis azóta kitárult előttem a világ.Minden olyan csodás,hiszen mindent fantasztikusan tisztán látok.A legutóbbi kontrollnál kiderült,hogy 0,9-es lett a szemem,eredetileg -6-os volt.Elég nagy változás :D
Voltam cirkuszba a Drágaságommal,a kis öcsikéjével és a mamájával,annyira felemelő érzés volt,hogy a hideg rázott az egyes atrakciók közben xD Ahogy forgott a disco gömbön az oroszlán,a lovak kétlábon ugrándoztak,és az elefánt is két lábra állt:D szó szerint tátva maradt a szám!
A Kaposvár University :)) nagyon csodás hely,jó érzés ott lenni,és nagyon örülök,hogy megismerhettem azt a 7 embert( becses nevünk: a 7 kisördög :D),akik az osztálytársaim.Bár így levelezőin nem könnyű a helyzet,de remélem,hogy mindent sikerül majd elérnem.Az egyik beadandóm témája,hogy "milyen segítő szeretnék lenni?",napok óta fogalmazom és fogalmazom,és rájöttem,hogy milyen nehéz is erre válaszolni.Mert a szívem mélyén tudom,hogy a problémás gyerekekkel(szenvedélybetegek:drog,alkohol...) akarok foglalkozni,és az afrikai éhezők sorsát is mindig a magamának éreztem,sose tudtam megmagyarázni miért,de érzem,hogy nekem ez adolgom,ezért vagyok itt ezen a Földön,hogy rajtuk segítsek.És ezt  nehéz,nagyon nehéz szavakba önteni.A másik két szemináriumi dolgozatomról ne is beszéljünk,azok elég nehezek,és még magam sem tudom,hogy fogok arról írni,hogy az önkormányzatoknak mi küze az ifjúságsegítéshez.Az internet egyrészt ezért egy csodás dolog,hiszen annyi anyagot találtam erről.De egy egész nap elmegy mire belemélyedek,és kifürkészem,hogy mit kellene belefogalmaznom.De még van időm,csak összehozom valahogy.
Szept.30.-ától október 3.-áig megint ott leszek Kaposváron,és 2.-áig a Compass Ifjúsági Szállón lesz az átmeneti otthonom.Remélem oda is találok,ugyanis már egyedül kell közlekednem.Pedig eddig olyan jó volt kisgyereknek lenni,mindent elintéztek helyettem és semmi nem került olyan nagy erőfeszítésembe.Most pedig a mély vízben lubickolok,bár mentőövnek tudom,hogy ott vannak a szüleim,csak kicsit messzebb xD
És most itt a reklám helye,ugyhogy belinkelem a műveim helyét,hátha akad olvasóm:
http://www.artagora.hu/index.php?menu=alkotasaimselect&kod=1&user=1439