Ez az idézet a legmegfelelőbb a mai nap számára...úgy hiszem..úgy érzem...
A termálba mentem reggel 10-re,hogy egy kicsit mozogjak,futottam fél órát,majd 20 percet taposógépeztem,rám fér ez a kis edzés,anyu vett nekem 10 alkalmas bérletet,úgyhogy most megyek rendszeresen.
Vajon ma,pont akkor miért kellett ott lennem?
Egy 56 éves bácsika edzett mellettem,az egyik pillanatban aranyosan beszélget az edzővel,hogy mennyire állítsa neki a gépet,milyen erősségűre,tökéletes formában van,még nézem is a bácsit és arra gondolok én is szeretnék ennyi idősen még itt edzeni,majd a másik pillanatban a bácsit hirtelen elönti a veríték,lesápad és elkezdi kapkodni a levegőt,majd jön egy remegés és elborul a földön.Futok oda,elkapom a szemüvegét,hogy nehogy arra essen,de a bácsit elkapni sajnos nem tudom,elborul a földön.Nem lélegzik,nem ver a szíve,mindenki csak meredten áll.Szaladok az anyuhoz,lassan kiérnek a mentősök is,a bácsi már 10 perce nem lélegzik,10-15 percig a mentősök az életéért küzdenek,szakadatlanul.Közben rápillantok a megtört feleségre,aki magába roskadva ül,szeméből az értetlenség,miért ma?miért vele?az ember ilyenkor annyit segíthet,hogy odamegy,és átkarolja,érezze,hogy nincs egyedül.Odamegyek simogatom a felesége hátát,hogy érezze van még remény,sosem szabad feladni.Magamban mormolok egy imát,hátha rámpillant az Úr fenntről,s abban a percben a bácsi szíve újra verni kezd,szemében a megnyugvás,mered a plafonra.
Mindegyikőnkön arcára kiül a sóhaj,megmentették,nem jött el még az ideje,azonban sosem tudhatjuk meddig élünk,mikor jönnek értünk,sajnos végül érte eljöttek,karon fogták és elvezették őt a Menyország kapujához.Isten Önnel,nyugodjék békében...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése